-
A fürdőgyógyászati kezelések során alkalmazott vízhőmérsékletekre szigorú előírások vonatkoznak.
-
Nem véletlenül szabályozzák pontosan ezt az értéket, hiszen a víz hőfoka alapjaiban befolyásolhatja a terápia hatékonyságát.
A vízzel végzett gyógykezeléseknél alapvető fontosságú a megfelelő hőfok megválasztása. A túl hideg vagy éppen túl meleg víz kedvezőtlenül is hathat a kezelés eredményére. Ennek elkerülése érdekében a jogszabályok konkrét hőmérsékleti határokat jelölnek meg, amelyek betartása hozzájárul a fürdőkúrák megfelelő hatásához.
A társadalombiztosítás által támogatott fürdőgyógyászati kezelések közül a gyógyvizes medencefürdő a legnépszerűbb. Ez érthető, hiszen lényegében egy kedvezményes fürdőbelépőről van szó, amely a komplex gyógykúráknak is fontos eleme. Ilyen kezelést csak azok a fürdők biztosíthatnak, ahol legalább két medence található, és ezek közül legalább az egyikben a víz hőmérséklete eléri a 35 Celsius-fokot.
A gyógymedencék vizének hőmérsékletét legalább kétóránként meg kell mérni, az előírt értéktől pedig legfeljebb 1 Celsius-fokos eltérés megengedett. A körülbelül 35 fokos víz az úgynevezett indifferens hőmérsékleti tartományba esik, vagyis nem jelent számottevő terhelést a szervezet számára, és a vérnyomást sem befolyásolja jelentősen. Ez az oka annak, hogy a szakorvosok gyakran kifejezetten az ilyen hőmérsékletű medencék használatát javasolják.

A súlyfürdő esetében a 34–35 Celsius-fokos víz tekinthető megfelelőnek, a víz alatti vízsugármasszázshoz, vagyis a tangentor-kezeléshez pedig valamivel melegebb, 35–36 fokos víz az előírt. A szénsavas kádfürdőnél 33 Celsius-fok az irányadó hőmérséklet, amely semmilyen esetben sem emelkedhet 35 fok fölé. Bár ez a fázósabbaknak hűvösnek tűnhet, a szénsavas fürdőben a buborékok bőrre gyakorolt masszírozó hatása miatt a víz jóval melegebbnek érződik.
A mozgással összekötött kezeléseknél, például a víz alatti gyógytornánál, a túl magas vízhőmérséklet már fokozott megterhelést jelenthet. Emiatt ezekhez a foglalkozásokhoz 32–33 Celsius-fokos vizet írnak elő, a medencének pedig legalább 120 centiméter mélynek kell lennie. A 18 év alattiak csoportos gyógyúszásánál a résztvevők tudásszintje határozza meg a megfelelő hőfokot: a kezdők 33–35 fokos vízben tanulnak, míg a középhaladók és a haladók számára a 27–29 Celsius-fokos víz az előírt.
Az iszappakolást ugyancsak a fürdőgyógyászati kezelések közé sorolják. Ennél az eljárásnál az iszap hőmérséklete legfeljebb 42 Celsius-fok lehet, ami egyben az általánosan optimális értéknek is számít. Amennyiben a páciens állapota vagy a kezelés jellege ezt indokolja, az orvos ennél alacsonyabb hőmérsékletet is meghatározhat.

Itt arról a gyógyfürdőről olvashat, ahol idén télen csak 2000 forintba kerül egy napi belépő.
Illusztrációk: egerszalóki Saliris fürdő, Mesteri Termálfürdő



